Igaz-e, hogy az egyiptomiak is arabok?

“Kedves egyiptomi barátomnak próbáltam elmagyarázni, hogy neki vajmi kevés köze van az ókori egyiptomiakhoz, akikre méltán annyira büszke. És magyaráztam, hogy az ő ősei a 7. században hódították meg az országot! Ugye igazam van?”

Nem feltétlenül – ez lenne a tudományos válaszunk. Ugyanis biztosat mondani nehéz lenne erről a témáról. Például a ma élő egyiptomiak leszármazottjai lehetnek olyan hódítóknak, akik betörtek a Nílus deltájába, illetve akár a folyón felfelé haladva távolabbi területekre is. Így a mai egyiptomiak lehetnek akár arabok, perzsák, asszírok, rómaiak, törökök, franciák, angolok, makedónok, és még ki tudja hányféle nép leszármazottjai is (az ókori források ennél több betörésről tudnak, például a rejtélyes hükszoszok támadása mögött sokan a zsidók őseit sejtik).

Az ókorban az egyiptomiak országukat Kemetnek hívták, azaz fekete földnek. Magukat pedig a „remet-en-kemet”-nek, vagyis a fekete föld népének.

Tovább

Megtalálták a világ legrégebbi tengerjárójának roncsait Egyiptomban

A világ legrégebbi tengeri hajójának roncsait találták meg Egyiptomban amerikai és egyiptomi régészek. A hajóroncsok több mint négyezer évesek, és a sivatagi szárazságnak köszönhetően viszonylag jó állapotban maradtak fenn. A hajóroncsok arról tanúskodnak, hogy az egyiptomiak nemcsak a Nílust járták hajóikkal, hanem a tengereket is.

Úgy tűnik, hogy egy mostani felfedezés révén árnyaltabb képet kaphatunk az egyiptomiak hajózási szokásairól: bár eddig a kutatók azt feltételezték, hogy az egyiptomiak jellemzően rövidebb nílusi utakra használták hajóikat, a mostani lelet megcáfolja ezt a hipotézist. A Vörös-tenger mentén található Wadi Gawasis kikötőjéhez közel, hat nagyobb barlangban ugyanis olyan deszkadarabokra, horgonyra, hajókötélre és hajólapátra bukkantak, melyek egykoron minden kétséget kizáróan tengeri hajók darabjai lehettek.

Cherly Ward, a Florida Állami Egyetem kutatója a The Times című brit napilapnak nyilatkozva elmondta: a barlangokat úgy kell elképzelni, mint a mostani hatalmas repülőgéphangárokat. A hajóbontóműhelyben azonban nemcsak hajótesteket tároltak, szedtek szét, raktak össze és hasznosítottak újra, hanem gyakran élelmiszerraktárként is használták. A megtalált hajódaraboknak az állaga mellett kora is bámulatra méltó: a szakértői vizsgálatok azt bizonyítják, hogy szinte kivétel nélkül több mint négyezer évesek.

Az első tengerjáró

A műhelyről ugyanakkor azt feltételezik, hogy valóban csak összeszerelő műhely lehetett: a hajó egyes darabjait valószínűleg valahol a Nílus völgyében gyártották, hogy aztán a még most is látható számjelek segítségével a Vörös-tenger partjainál összerakhassák. Az egyiptomiakról már eddig is tudták, hogy Libanonból szállították a kiváló cédrust illetve akácfát, amelyeket aztán a fáraó kívánsága szerint megépítendő hajókhoz használtak fel. A Nílus mentén több hajókészítő-műhely is ismert volt már, ám azok mindegyikében kisebb, csak folyókon való hajózásra alkalmas, fatörzsből kivájt hajóroncsok kerültek elő.

Tovább

1922 óta először tártak fel új sírt az egyiptomi Királyok Völgyében

Nem találtak múmiát a régészek az egyiptomi Királyok Völgyében abban a sírban, amelyről feltételezték, hogy Tutanhamon fáraó anyjának vagy feleségének temetkezési helye - jelentették be, miután az utolsót is kinyitották a kamra hét szarkofágja közül. Találtak viszont balzsamozó anyagot és ókori fonott virágokat.

A KV 63-as jelű sír – azaz a Királyok Völgye (Kings Valley) 63. sírja – 1922 óta, Tutanhamon sírjának megtalálása óta az első, amelyet a Luxorhoz közeli Királyok Völgyében felfedeztek. A sírra az amerikai Memphis Egyetem régészcsoportja talált rá februárban. A területre időszámításunk előtt 1000-1500-ban élt fáraókat és királynőket temettek.

Annak ellenére, hogy a fehér sziklába vájt, négyszer négy méter alapterületű terem első hat szarkofágja nem rejtett magában múmiát, a tudósok reménykedtek benne, hogy a hetedikben megtalálják Tutanhamon feleségének vagy anyjának maradványait.

Reményüket arra alapozták, hogy az egyiptomi uralkodócsaládok tagjait rendszerint egymás közelében temették el, és a híres fáraó családja többi tagjának a sírját már megtalálták. Termeszek és vélhetően sírrablók is annyira megrongálták a szarkofágokat, hogy hónapokba telt a feltárásuk.

Az utolsó koporsót ezért nagy várakozások közepette nyitották fel, de csak száraz virágokat, a tartósításhoz használt eszközöket és ékszereket találtak benne. A memphisi kutatócsoport szerint mindamellett valószínű, hogy a sír valamilyen módon összefüggésbe hozható Tutanhamonéval, amelytől néhány méterre található. Az amerikai kutatók úgy vélik, hogy a 18. dinasztia idejéből (i.e. 1300 körül) való a sírkamra.

Forrás: NG

A sivatag gazdag urai

Hatalmas föld alatti vízvezetékrendszer, nemeskőbányák, az egyiptomit megelőző mumifikálási módszerek, és egy nagy kiterjedésű, gazdag birodalom, amelyet a rómaiak is csak nagy nehézségek árán tudtak igába hajtani. Ez jellemezte a garamantok sivatagi királyságát, amely a semmiből épített kőerődítményeket, és vált ezáltal a sivatag urává.

Keveset tudunk róluk, noha az utóbbi időben egyre többet foglalkoznak velük: a garamantok, a mai Líbia területén elterülő Fezzán-sivatag egykori lakóinak életét jelenleg is több tucat régész kutatja. A Spiegel Online beszámolója szerint két kutatócsoport immáron komoly eredményeket is fel tud mutatni. A római La Sapienzia Egyetem két kutatója, Savino di Lernia és Mario Liverani, valamint az angliai Leicester Egyetem régésze, David Mattingly által vezetett csoportok véleménye bár néhol egymásnak ellentmond, egy dologban egyetértenek: a leletekben meglepően gazdag területet egykor igencsak különleges nép lakta.

Eredeti vagy átvett magaskultúra?

A garamantok a Kr.e. 5. században már egészen biztosan a Fezzán lakói voltak, hiszen Hérodotosz úgy emlékezik meg róluk, mint egy harcias népről, amely a sivatag közepén tökélyre fejlesztette harcászati eszközeit. A garamantok közel ezer évet többnyire nagy gazdagságban vészeltek át a sivatag közepén, a Kr.u. 6. században viszont eltűntek. Nem említik őket a források, bár egyes elméletek szerint a berberek és a tuaregek a garamantok leszármazottai. Erre utalnak az írásmaradványok, ugyanis a három népcsoport ugyancsak hasonló módon jegyzete fel a legfontosabb információkat.

Tovább

45 fok a Nílus partján

A szokásosnál is jóval forróbb idő ér véget május második hétvégéjén Egyiptom déli részén. A hőmérséklet napokig átlépte a 45 fokot.

Egyiptomban a május már az igazi nyárhoz tartozik, idén azonban az átlagosnál 10 fokkal forróbb kánikula jellemezte csütörtökön a nagy múltú térséget.

Tartós nyugati, délnyugati áramlásnak köszönhetően különösen az ország déli vidékén volt elviselhetetlen a hőség. Az ókori Egyiptom egykori fővárosában, a Nílus partján fekvő Luxorban közel egy hétig 45 fokos forróság tombolt nappal, és hajnalban is csak 30 fokra “frissült” fel a levegő.

Péntektől azonban lehűlés kezdődik a városban, így a hőmérsékletek visszaesnek a 30-35 fokos tartományba.

ICI Interaktív Meteorológia

Forrás: [origo.hu] 2007.05.10.

← Előző oldal